Elveszve 3.

Hazaérve ledobom magam a függőágyba, a laptomomat az ölembe, a bögre forró kakaómat magam mellé helyezem és belemerülök a kockulásba. Közben párszor még eszembe jut Ő, de gyorsan tovább hesegetem a gondolatot, úgysincs értelme ezen rágódnom. Végülis semmin nem változtat, ami megtörtént az megtörtént. 
Sötétedés fele visszavonulok szobámba, lecsekkolom, hogy haverom sörözésre, illetve egy kávéra meghívott a holnapi nap folyamán, majd leborulok az ágyamba, és be is alszok. Semmi kedvem nincs menni, de gondolom már megint van mit mesélnie.
Reggel anyu kiabálására leszek figyelmes, amiért éppen a hugommal próbál szót érteni. Nyöszörögve húzom a fejemre párnámat, hogy némuljon a zsivaly, de szerencsétlenül állapítom meg, hogy őket nem zavarja, hogy egyesek aludni akarnak. Ártatlan párnámat vágom neki az ajtónak, mintha ezzel bármit is el akarnék érni, majd pár perces szendevés után, nagy nehezen kimászok az ágyból. Morcosan aggatok magamra egy fekte-szürke csíkos pólót, felráncigálom magamra a fekete gatyámat, nyakláncomat a nyakamba, a rövidnél hosszabb fekete hajamat renbeteszem és egyre kevesebb életkedvel indulok le a lépcsőn, hogy szépen kiosszam a hugomat, és anyámat. 
-Legközelebb halkabban is lehetne veszekedni, én a nem megkapott fagyim sírása miatt, inkább aludni akartam. - azt említettem az előbb, hogy kiosztom őket? Eh, többre nem telik, szúrós szemeimből a lényeget úgyis leveszik. 
-Fiam, némi együttérzést igazán mutathatnál. - idegeskedik anyám, miközben kapkodva dobálja jobbra is, balra is a széthagyott cuccokat. Nagyot sóhajtva morgok valamit, de tapasztalataimból, és hibáimból tanulva, inkább nem szólok vissza, csak némán segítek neki pakolászni.Valaki még mindig nem képes maga után takarítani.  Végül táskámat vállamra kapva, továbbra is nagy lelkesedéssel indulnék, de mikor már az ajtót csukom méghallom anyu kiáltását.
-Délután te mész a hugodért. - heh, szeretnéd. 
-Nem érek rá. - morgom, és mennék tovább, de továbbra is szóval tartanak. - Haza talál egyedül, elvégre nagykislány már, igaz Yuki? - nézek az említett, nyolc éves kislányra. 
-Isato ne bolondozz, keríts magadnak szabadidőt, vagy megbánod, ha nem lesz itthon időben. - morgolódik tovább. Ej, neki sincs jó napja. Motyogok valamit, aztán már ott se vagyok. 

Rasztám a nap végén tényleg elráncigál a szokásos törzshelyünkre, és míg ő sörrel mulatja az időt, miközben nagyban ecseteli legutóbbi izgalmas éjszakáját, én kávémat kevergetve, egykedvűen hallgatom, néha egy-egy sokatmondó szót szólva neki. 
-Jaj, ha láttad volna a csajt, hogy beindult, amikor... - miért érzem úgy, hogy rohadtul nem vagyok én erre kíváncsi? Tényleg ő a legjobb haverom, de néha túl sokáig megy. Eh, ilyenkor úgy pofon vágnám, hogy felébredjen. - Oi, figyelsz te rám? -pöcköl homlokon. Hatásos módszer, egyből ránézek, és hanyagolom szerencsétlen cserepes virágot, akivel lassan öt perce, tök erotikusan szemezgetek. Még ő is érdekesebb társaságnak látszik, mint ilyenkor a csimbók hajúm. - Haver, mi van veled? Két napja a szokásosnál is furább vagy. Mit láttál? Mesélj csak. - Ezt a részét nem szeretem az egésznek. Nagyon nem szeretem.

Lassan tíz perce próbálom magamról elterelni a témát de csak nem hárít, és a világért sem száll le rólam. 
-Netán kiszemelted magadnak azt a szexuális vázát, és csak arra vársz, hogy mikor csábít az ágyába? -  Értetlenül nézek rá, hogy mibaja miközben látványosan próbálom hülyének nézni, és egy amolyan "felejtsd el" stílusú nem-mel lezárom a témát. Vagyis le akarom zárni. -Akkor... Megint Reiko? - Mivel nem válaszolok, levonja a számára mostmár teljesen egyértelmű következtetést. Egy vállba veregetsét kapok csak érte, és elémnyomva a sörét megpróbál egy kicsit felvidítani. - Akkor most húzz bele ebbe -mutatja fel az üveget-, aztán szerezz be éjszakára magadnak egy szexi srácot, aki feledteti veled a bajodat. -Igen, ő még arról is tud, amiről én sem. De ez egy másik történet. - Őt meg felejtsd el, a múltadon úgysem tudsz változtatni. Egy élet kevés arra, hogy mindig szomorkodj, helyette rúgj be velem együtt, és meséld el holnap, hogy milyet mulattál az éjjel. - Nagyot sóhajtva adom meg magam, és bár a sörbe beleiszok, nincs kedvem most semmiféle mulatozásra, úghogy inkább felállva, magára hagyom haveromat, és elindulok az egyébként, vagyis jóestekben szeretett hugomhoz. Veszek neki egy fagyit, amivel még a nyafogást is abbahagyja, majd a játszótéren át valahogy hazafele vesszük az irányt. Yuki természetesen nem bírja ki, hogy ne másszon fel a mászókán, így még ő játszadozik, újonnan beszerzett barátjával, én egy cigit szívva figyelem, és ha akaratlanul is, de róla is Reiko jut eszembe. Megintcsak elgondolkozok, alig veszem észre, mikor kishugom a pólómat rángatva áll előttem. Még a kezemet is kiharcolja magának, így ugrándozva, és rajtam csüngve indulunk mostmár tényleg haza. Időközben furcsa érzésem lesz. Nem vagyok egy beszari alak, se nem nincsen üldözési mániám se, de biztosra érzem, hogy valaki követ minket, egészen hazáig.