Lábaim alatt recseg a padló, száll a por. Lassabban lépkedve megyek az ajtóhoz, kis félhomályban. Régies, szép kifaragott formák díszítik. Óvatosan lenyomva a kilincset nyitom ki az egyik szárnyat, ami nyikorogva nyílik ki, és tárul fel előttem a szoba. A szoba ahol lassan tíz éve nem jártam, és szerintem rajtam kívül más se. Meglátszik a bútorokon is, a több rétegű por. Az ablak sarkában pókhálót lebetget az a pici szellő, ami bepréselődött odakintről. Az egykori karnisról szakadozott, naptól kifakított függöny lóg le.
