Elveszett lélek
Negyedik fejezet...
Nem foglalkozva a mögöttem álló, pisztolyt rám szegező sráccal lépek tovább, az sem érdekel, hogy ki van biztosítva. Ha annyira akar lőjjön le, mondhatom sokra fog vele menni. Látván, hogy nem törődöm vele, már lő is, azonban... Egy szőke csaj kerül elő az Isten tudja honnan, és engem arébb lökve áll a lövedék elé. Szöszi hullámos haja van, derékig érhet, közte-közte barna melír csíkok. Szemei a hajában lévő barna tincsekkel egyezik, agyon sminkelt íriszei szúros pillantásokkal nézeget engem. Két kis hamuszürke szarvacskája kikukucskál hullámos szőkesége közül, és ugyan olyan szürke szárnyai háta mögül.
-Látom nem nagyon használod ki, hogy előtted van egy friss husi. De sebaj, majd én eljátszogatok vele. -húzódik ördögi mosolyra a szája miközben előbb engem, majd újdonsült áldozatát szemléli. A golyó, amit a kék szemű srác ellőtt, jobb vállába érkezett, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt, nyomot sem hagyva maga után, hogy bizony a szöszit meglőtték. A fiú meglepődve nézi a golyó helyét, majd rám emeli tekintetét, mintha én megmagyaráznám neki, hogy mi is történt. Na arra várhat. A szöszinek nem felelek, ellépdel előttem. Térdig érő fekete, magassarkú csizmájában kecsesen lépked, szintén fekete rövid nadrág és hálós, lyukacsos átlátszó harisnya öleli körbe combjait, felül pedig szépen kirakva egy szürke felsőben. Ribanc. Pár lépést tesz csak és megáll a fekete hajú előtt. Végig futtatja rajta szemeit, majd megnyalva ajkait jelzi, hogy szerencsétlen srácnak lőttek. Fogai kicsit megnyúlnak, és bár a fiú tartja rá a pisztolyt, mindannyian tudjuk sok értelmét nem nyeri vele. A szőke már ugrana is, de valamiért bennem van az az állat és karját elkapva rántom vissza, olyan erővel, hogy háta a betonnak csapódva nyekken. Morogva néz és a fogait nyikorogtatva pattan fel, és egy szúrós pillantás kiséretében nekem ugrik. Karmai megvágják a karomat, én pedig a lendülettől hátra esek. Azt hiszi nyerhet? Az kéne még. Én is gyorsan felállok, farkas szemet nézve vele, és várva, hogy mit tervez. Azonban sokáig nem óhajtok még itt ácsorogni, így a még gyerekként tanult önvédelmi módszereimmel ragadom meg kezét, és egy határozott mozdulattal átfodulva fekszik ismét a földön. Megilletődve áll fel megint, és egy veszelytő sikolyt hallatva rúgna fejbe. Én lehajolok így a saját lendületétől megint kishíján elesik. Lábamat használva rúgom ki csizmájának sarkát, amitől a szöszi megcsúszik, és felszántja a betont. Felállva teljes erejéből ugrik a hátamra és azt is végig karmolja azt, majd vállaimat is. Karját lerántva esik előttem a földre, gerince nagyot nyekken, amitől újjab sikoltást hallat. Kezdek megsüketülni. Fel állni már nincs ereje így csak mellé lépkedve nézek rá, egy utolsó rugás kíséretében.
-Ő már az én vacsorám. -morgok neki, mire rászánja magát és feladva egy utolsót morogva elmegy. Vesztes.
A srác még mindig ott áll reméltem is, hogy nem akar lelépni, míg ezt lerendezzük. Felé indulok, azonban alig pár méter után, a pisztolyát megint felém tartja.
-Tűnj innen.. -Látom rajta, hogy kicsit azért meg van szeppenve, amit próbál elrejteni.
-Épp most mentettelek meg, nem gondolod, hogy tartozol valami köszönettel? -Nem ezért fárasztottam magam...
-Kösz. -morogja, majd amikor látja, hogy nekem eszemben sincs elmenni, ő fordít hátat, és eltűnik a sikátor másik, sötétebb felében. Naa, ez így nincs még lerendezve...