Elveszett lélek
Harmadik fejezet...
Végül negyed órás séta után, a megszokott kis sikátorban letértünk, majd visszajöttünk ide. Eszembe sincs a tvokhoz menni, már most azon gondolkozom, hogy hogy fogom magam holnap kimagyarázni. Úgyse hinnék el, hogy az a nyomorék támadott rám. Mert miért hinnék el? Én vagyok a rossz kislány nem ő...Szánalom. De igazából nem is érdekel, majd improvizálok, az mindig beválik.
Tony már szépen el is magyarázta nekem, hogy nem akarok olyan lenni, mint ők, nem akarok gyilkos lenni és hogy örülne, ha máskor visszafognám magam. Nem tiltakoztam, igaza volt, én mondtam neki, hogy semmiképp nem leszek gyilkos.
Kisebb vitával azt is megvitattam vele, hogy ne csináljon miattam semmit csak mert karácsony van, úgyis fölösleges, tudja jól. Pár percig ezen lovagoltunk, végül elfogadta, szóval most én hepi vagyok ő meg durcizik. Ismerem, öt perc és megbékél. Közben David is megjött és boldogít minket, persze jó értelemben. Róla se meséltem még, mi? A'szem lesz még egy pár új dolog, amiről nem árt tudni, ha már az életemről olvasol. Szóval David. Tony legjobb haverja, természetesen démon, és az akit tényleg nagyon bírok. Amikor Bátyusom idehozott, a barátja volt az első akit bemutatott nekem. Igazából az utolsó is... A srác amúgy nagyon jófej, poénos, és imádjuk együtt szívatni Tonyt ha átjön. Meg ő az, aki mindig a szarvam miatt cukkol, mivel hogy nekem, mint különcnek rövid, kicsi és olyan kis duci szarvacskáim vannak. Duci...szebb jelzővel nem is illethettem volna.
Amúgy kinézetre David magas, kb. egy magas Tonyval, szürke szemű, és szőkés barnás hajú egyed, akinek három méteres szénfekete szárnyai vannak, hegyes szarvai, és hosszú démonfarka. (Nem félre érteni) És ha jól tudom 21 éves. Na szóval, ő az akit nagyon szeretünk és nagyon bírunk. Meg ő is engem. Igazából ő is az a rosszfiús típus, mindig röhög amikor elmesélem neki, hogy éppen milyen hülyeséget csináltam aznap. Ez így történt öt perce is, kiröhögött, majd megdícsért, hogy milyen ügyes vagyok, ha már én készültem megölni a támadómat és nem az engem. Végülis nem hazudott, de újabban mindig legyőzöm őket. Davidre visszatérve, ő is mindig megpróbálja előcsalni a karácsonyi hangulatom, de valahogy neki se sikerült még eddig. Most is csak annyival dobta fel a kedvem, hogy kaptam tőle egy fekete köves karkötőt. Az meg tetszett, szóval egy kicsit javított a kedvemen.
*Másnap*
Kimagyarázáson túl vagyok, és csodák csodájára elhitték, hogy az áldozatom támadt először rám, szóval nem kaptam semmit. Nem tudom mi történhetett de hogy valami nem volt rendben, az biztos. Karácsonyi hangulatom még mindig nincs, ez felejthető is. Tony meg elment mit tudom én hova, úgyhogy őt se zaklathatom. Akkor sétálok. Kreativitás level ötezer-hatszáhuszonöt.
A Parkon át, megint a kis sikátorok sorozatánál járok. Ez a legszimpibb hely az egész városban. Pár lépéssel ezelőtt furcsa szagot éreztem..bár ez itt megszokott, de nem ilyet szoktam máskor. De mindegy, nem is érdekel, tovább megyek...azaz mennék.
-Mit keresel itt, szörnyeteg? -morog egy hang a hátam mögül, mire megfordulok. Egy velem egy idős srác lehet, falnak támaszkodva, karba tett kézzel áll, hangja rekedtes, szinte karcol. Fekete haja, és éles kék szemei vannak. Amúgy igen, az egész város tud a tvo-k létezéséről, egy árva léleknek sem titok, és mindenki retteg tőlünk. Én meg mindig megfeletkezem a szarvacskáimról, ami pedig árulkodó jel. Francba. -Messziről érezni a szagodat. Gyilkos. -morog továbbra is amikor látja, hogy nem válaszolok neki. Utálom, ha engem is gyilkosnak neveznek. Nem tud semmit rólam...
-Honnan veszed, hogy én is az vagyok? -lépek én is a fal mellé, majd háttal neki támaszkodom, nincs kedvem ránézni, így csak a velem szemben levő tégla falat kezdem bámulni.
-Mindannyiótok az. Mocskos gyilkos az összes, akiknek nincs szívük és csak az ölésen jár az eszük. -rúgja el magát a faltól, mikor egy pillanatra ránézek. Kezében egy pisztoly, nem is nagyon rejtegeti.
-Oh, mily' bátor. -morgom szinte csak magamnak.- Ha gyilkos lennék már rég megöltelek volna, gondolkozz már nyomorult. -morog ő is valamit, látom, hogy nagyon az idegein van. Azzal tovább indulnék, de hallom ahogy kattan a pisztoly. Komolyan le akarna lőni? Kis drága.